Balogh Béla hagyományőrző roma tánctábor és- fesztivál
Nagyecsed 2009. június 25-26-27.
Beszámoló
2009. június 25-27-ig megrendezésre került a Balogh Béla II. hagyományőrző roma tánctábor és– fesztivál.
A tavalyi szervezési hibák miatt, idén már februárban megkezdődött a tábor szervezése. Kovács Lajos Polgármester úrral való folyamatos volt az egyeztetés és a kapcsolattartás. Telefonos beszélgetésünkkor, Polgármester úr előzetesen jelezte felém, hogy a tábor ideje alatt nem fog a városban tartózkodni, mivel a szabadságát tölti, de kezeskedett afelől, hogy a Művelődési ház vezetője mindenben a rendelkezésünkre fog állni, mint helyettese.
Ennek ellenére a Művelődési ház vezetője, nem jelent meg sem az érkezésünkkor, sem az ott tartózkodásunk ideje alatt, sem a gálán, ahol egyedül a Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagja foglalkozott velünk, illetve köszöntött minket vendégként, a várost képviselve.
A próbák folyamán, a ház irodai alkalmazottai voltak segítségünkre és említésre méltó, hogy mindezt nagy lelkesedéssel tették.
Szállásunkat idén is Báthory István Református Gimnázium és Kollégium biztosította, ahol még folytak az érettségi vizsgák, de a vezetőség most is megmutatta vendégszeretetét és remek szervezői késségét, így nem zavartuk meg a vizsgázókat és akadálymentesen tudtuk lebonyolítani az érkezéssel együtt járó tevékenykedést (szobák elosztása, autók parkolása…stb.).
Legnagyobb sajnálatomra a tábort idén 20 fővel bonyolítottam le. A programot is utolérte a gazdasági világválság, ami a pályázatok sikertelenségében és a résztvevők alacsony számában is jelentkezett. Pedig az előzetes felméréseim az érdeklődések arányában sokkal több jelentkezőre mutattak. A táborlakók kivétel nélkül Budapestről érkeztek, ami az utazások tekintetében nagyon hálás szervezési feladat volt.
Az idei program megfelelő reklámozásához plakátokat készítettem és még a tábor kezdete előtt elküldtem a művelődési háznak, akik vállalták a plakátok kihelyezését. Így a roma és nem roma lakosok egyaránt értesültek érkezésünkről és természetesen idén is nagy szeretettel várták és fogadták programunkat.
A felvonulás ismét a Művelődési háztól indult, amit 1 órás programnak terveztünk. A helyi Kisebbségi Önkormányzat segítségével, sikerült a város roma fiatal zenészeit és táncosait bevonni a programba, akik a szülők és nagyszülők által örökölt kulturális hagyományokat még máig őrzik.
Számomra ez nagyon fontos volt, mivel a helyiek nem érzik magukat kirekesztve, sajátjukként élik meg a rendezvényt és feledhetetlen élményt ad számukra, ami még jobban emeli a program fontosságát. Nagy örömömre szolgált, hogy a tavalyival ellentétben, most kifejezetten fiatal (6-10 éves korú) táncosok és felvonulók is részt vettek a fesztiválon.
Idén a cigánysort, majd a város fő utcáját jelöltem meg úti célként. Sajnos a rendőrség a felvonulás felénél, a programot kategorikusan megtiltotta! Rendőri biztosítást a felvonulás kezdetekor nem kaptunk, azonban pár perces vita után sikerült megegyeznünk, miszerint csak akkor folytathatjuk a felvonulást, ha nem zavarjuk a közlekedést, és nem megyünk a Fő útra. Mindezek mellett a felvonulás remek hangulatban zajlott és pozitív visszajelzéseket kaptunk.
A közelgő vihar miatt, figyelembe kellett vennem a felvonulók testi épségének esetleges veszélyeztetését, valamint a hangszerek épségének megóvását.
Ezeket mérlegelve, kénytelen voltam idő előtt befejezni a felvonulást és azonnal az étkezés helyszínére vinni a táborosokat. Minden bizonnyal jó döntés volt, mert perceken belül hatalmas vihar érte el Nagyecsedet, ami körülbelül 3 órás áramszünetet eredményezett.
A fesztiválon részt vevő együttesek a Szilvási Gipsy Folk Band, a Kék Láng és a Nagyecsedi Gyöngyszemek. A viharnak köszönhetően nem volt áram, de még a sötét és csak gyertyákkal megvilágított Művelődési ház előterében, már megkezdődött a mulatás, ami az összes résztvevőt (és itt nem csak a saját táncosaimra gondolok) még jobban összekovácsolta, közelebb hozta és egy nagy családdá alakította.
Miután újra lett áram, elkezdődtek a koncertek. A fellépések során olyan kulturális élménynek lehetünk részesei, amiben nekünk a Budapesten élő cigányságnak is, csak 15 évvel ezelőtt lehetett részünk, anno az Almássy téren virágkorát élő roma kulturális világban. Több résztvevőm nem tudta feldolgozni az őket ért élményeket és sok síró táncost lehetett látni a koncertek alatt vagy után. Ezer meg ezer szó is kevés lenne, hogy kifejezhessem az ott átélteket, a saját kultúrámhoz való kötődésemet és az eleve is erős identitásomat még jobban megerősítette!
A tábor során a következő táncanyagot tanítottam:
· Nagyecsedi cigánycsárdás
· Nagyecsedi cigánytánc-szóló
· Nagyecsedi cigánytánc- páros
A 2008-as beszámolómban jeleztem, hogy egyedül szervezni, rendezni és levezetni egy tábort úgy, hogy a napi hat órás tánctanítást maximális teljesítsem, nagyon nehéz. Éppen ezért idén két munkatársat alkalmaztam a következő feladatokra: szállás, étkezés lebonyolítása, szervezése, napi menü kiválasztása, a kollégiumi szobák elosztása, valamint a gálával kapcsolatos összes teendők szervezése.
Ezáltal a tervezett táncanyag a saját magammal felállított normák szerint lett leadva. Az első nap három óra, második nap hat óra, majd az utolsó nap a gálára való felkészülés miatt hét órát vett igénybe az oktatás.
Az idei táborlakókat rettenetesen nehéz volt motiválni az oktatásra és a közös programokra egyaránt. Az első benyomásom az volt, hogy a résztvevők inkább bulizni és kikapcsolódni akartak, mint tanulni. Ez rengeteg energiát vont el tőlem és nem voltam képes felszabadult hangulatban tanítani. Folyton emlékeztetni kellett Őket, hogy miért is vagyunk a táborban; munka van és tanulás. Volt, hogy még az étkezések lebonyolítása is nehézkes feladatnak bizonyult. A második napra a csapat már kezdett összerázódni, egységet alkotni és sikerült megértetni a program fontosságát.
Az együttesekben működő táncosokhoz szinte csak akkor jut el a cigánytánc, mint tananyag, ha a művészeti vezető kitűzi egy roma műsor bemutatását. Sajnos ez ritka, és ha megvalósul, akkor sem biztos, hogy engem hívnak az oktatásra, inkább régen gyűjtött képi anyagokról tanulják meg a táncokat, néha hibásan. Ezért is nagy öröm számomra, amikor profi táncosok tisztelnek meg figyelmükkel a tábor során. Egyrészt, mert tovább viszik a táborban szerzett, alaposan megtanult táncos tudásukat és élményüket, ami további tanítványokat eredményezhet. Másrészt várakozásaimnak megfelelően a magyar néptánc világ köreiben is kihagyhatatlan eseménnyé fogja kinőni magát a tábor.
A hobbi táncosok tekintetében, mindenképpen motiváló hatással van rám, hogy nekik is átadhassam tudásomat. Felemelő érzés számomra, mikor látom saját és az ő fáradságos munkájuk gyümölcsét valamint, hogy a nem roma származású tanítványaim meg tanulják értékelni a zenékben és táncokban rejlő szépségeket és valódi értékeket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
